UK, Oxford; Netherlands, Amsterdam, Nijmegen

Ma megint kimentem futni ebbe az erdő-legelő-rét-folyó akármibe. De tegnappal ellentétben, úgy döntöttem, hogy kipróbálok egy új irányt: nyugatot. Gyakorlatilag kifutottam a városból a semmibe. Király volt. Ami parás vlot, hogy át kellett vágnom egy lovakkal/tehenekkel teli mezőn, kétszer is. mivel annyira nem bírom őket, ezért kicsit paráztam, hogy mikor támad meg valamelyik, de végül túléltem. Szóval már elhagytam a teheneket, meg várromot, meg minden civilizációt, mikor úgy döntöttem, hogy vagy visszafordulok, vagy futok tovább és valami körszerűséget tolok. Ezt attól tettem függővé, hogy 22 perce futok-e már, mert akkor visszaúttal pont 44 lenne. De csak 21:39 volt, ezért kellett tovább menni. Végül találtam vmi bekötő utat, ami pont jónak tűnt, hogy vissza vigyen valahova. Na, ekkor megint megtaláltak, hogy merre van a nem tudom mi. Tegnap is jött egy férfi, hogy vmi templomot keres, hát mondom a legelő közepén? Az derék. Annyit mondtam neki, hogy északra ne menjen, mert ott erdő van, és semmi más. Szóval asszem az emberek azt hiszik, hogy ha vki céltudatosan fut egy irányba, akkor biztos tudja, hogy hol van. Jófej voltam, mondtam, hogy lövésem sincs, de örülök, ha a városba visszatalálok :D Aztán itt megint találtam egy mezőt, amivel nem is volt para, de egyszer csak körbevettek a tehenek, majd megjelentek a lovak is. Ráadásul arról sem volt halvány lila gőzöm sem, hogy a mező másik végén lesz-e kijárat, vagy csak víz, vagy kerítés. Persze kicsit saras volt, szóval végül tiszta sár lettem, de kitaláltam, és kikötöttem az erdőben, amit már "ismerek". Szóval végül a kis kalandom egy óra futást eredményezett, de megérte. Hnap sztem megnézem, azt a pár elágazást, ami még messzebb visz, meg ha lesz kedvem megállni, akkor a várromot is megnézem belülről.