Az öngyilkosság a gyávák és a gyógyíthatatlan beteg megoldása (utóbbi erkölcsi helyénvalóságát most nem firtatnám...). Szóval, ha úgy érzed, hogy valami (kamu) lelki bajod van, és ilyen hülyeség jutna az eszedbe, mint az öngyilkosság, akkor itt az ideje abbahagyni a rinyálást, a siránkozást. Itt az ideje, hogy a talpadra állj, és élvezd az életet: sportolj, kirándulj, járd a természetet, vagy éppen olvass vagy tanulj meg új dolgokat.
Ha ezekben nem találnál számodra kielégítő elfoglaltságot, akkor ideje olyan dolgok után nézni, amik biztos örömforrást jelentenek. Ilyenek például az alkohol és a drogok. Fontos leszögezni, hogy bár egyik sem tartozik az olcsó örömforrások közé, felejthetetlen élményt nyújtanak (vagy olykor, épp felejthető élményt, tehát felejtéssel párosulnak, viszont ez csak fogalmi zavar, ami ne tévesszen meg senkit, az élmény, úgymond felejthetetlen marad). Az ár miatt szükség lehet némi kezdőtőkére is. Ugyanakkor senki se gondolja, hogy maga a dolog egyszerű! A rászokáshoz (, amely tulajdonképpen az öröm forrása, hiszen az örömforrás részben nem más, mint a rászokás után bekövetkező vágy kielégítése) komoly akaratra, elszántságra, és végső soron kitartásra van szükség. Sok próbálkozás után, először legtöbbször a lelki függőség alakul ki, majd ezt követi a testi függőség. Mielőtt bárki elbizonytalanodna, megnyugtatásképpen: a lelki függőség után, a testi függőség már viszonylag könnyen kialakul, ezért nem érdemes idő előtt feladni, mielőtt elérnénk a hőn áhított célunk, a függőséget! Ne feledjük, hogy azon túl, hogy ezek a szerek örömöt okoznak, értelmet is adhatnak életünknek, hiszen valahogy szükséges megkeresnünk a napi/heti/havi adagra a pénzt. Tehát időnk nagy részét a munka és a szer utáni vágyakozás köti le. Így amellett, hogy az öngyilkosságnak sem látjuk értelmét, hasznos tagja lehetünk a társadalomnak dolgozó emberként, de csak akkor, ha jövedelmünket legális, adózott formában kapjuk. Fontos, és kiemelném, hogy jövedelmünk mindenképpen legális formából származzon, adót fizessünk utána, hiszen ellenkező esetben könnyen a társadalmi megvetés alanyává válhatunk, amit természetesen nem szeretnénk!
Tehát mindenkinek üzenném, hogy fel a fejjel, sose adjuk fel! Mindig van lejjebb!
Ui: Szókratész nélkül unalmas lenne a világ :)
