"Egyszer (majdnem) mindent ki kell próbálni" - szoktam mondani (és bizonyos határok között tartom is magam hozzá)....
Ma, eljutottam ahhoz, hogy "végre" elütöttek. (Nem érdemes örülni, sem megijedni, mivel most épp ezt a bejegyzést írom, ezért még mindig élek. Itthon vagyok.) Szóval, tök szabályosan mentem egyenesen egy kereszteződésbe a munkából hazafelé, mikor is a kocsi mellettem, úgy döntött, hogy jobbra fordul, persze előttem. Hangsúlyoznám, hogy szabályos voltam, zöld volt!! Szóval nem nehéz kikövetkeztetni a címből, hogy közelebbről is megismerkedtem a kocsival.
Amire emlékszem: (elég gyorsan történtek a dolgok)
Mikor láttam, hogy az elsőbbségemet cseszhetem, akkor behúztam a fékeket. Na, aki nem rendszeres olvasó, annak elmondanám, hogy ezek még mindig azok a fékek, amik egy kb 15-20%os lejtőn nem állítanak meg, csak lassítanak, vagy azt se nagyon :) Maradjunk annyiban, hogy talán valamit ért. A biciklivel csutkára nekimentem az első ajtónak, majd a tehetetlenségi erőnek köszönhetően (hülye Newton :)), átestem a biciklin, neki a hátsó ajtónak. Hogy hogyan kerültem el a kocsi többi területét, arra nem emlékszem, vszeg ellöktem magam tőle. Térdre estem, és kénytelen voltam letenni a kezem is. Mellékesen szakadó eső volt. Arra, azért még volt erőm, hogy a távozó kocsit jól megnézzem, a rendszámot el kezdjem memorizálni, és jó magyarhoz híven egy egyujjas nemzetközi jelölést használva a jobb kezemmel kifejezzem, hogy nekem volt elsőbbségem. Ezt azért tettem, mert úgy láttam, hogy a kocsi tovább hajt. Na, igen ez nem Magyarország, a kocsi félreállt csak. Én felpattantam, és mivel ez ment, mármint a felpattanás, ezért gyorsan csekkoltam a biciklimet, hogy minden rendben van-e. Mégis csak haza kell még tekerni kb 5 kilométert:) A mögöttem jövő csaj egyből kérdezte, hogy minden oké-e. Javasoltam neki, hogy angolul folytassuk a kommunikációt, de köszönöm szépen megvagyok csak...erre jött egy másik nő telefonnal, hogy kell-e hívni mentőt. Hát babám, ha fizeted, akkor hívj, de nekem rohadtul nincs biztosításom (vagyis nem trivi, hogy van-e), szóval inkább hanyagoljuk az ilyen felelőtlen pénzköltést :D Ekkor már a sofőr is rohant vissza, hogy minden oké-e. Szegény, ha nem volt hatszor jobban megijedve, mint a körülöttem levő emberek, akkor semennyire. Szóval megnyugtattam mindenkit, hogy nem para élek, nem tört el semmi a biciklin, és nem tört el semmim. (Még 3 napot kell túlélnem a síelésig, remélem menni fog, onnantól meg élvezzük az életet és a sebességet...na, ha emiatt lett volna bajom, akkor tuti behajtottam volna, főleg, ha emiatt nem tudok menni síelni.)
Meggyőztem mindenkit, hogy szépen nyugodjanak le, nincs semmi baj, most mennék tovább, mert még repjegyet kell nyomtatnom a suliban, aztán este meg kaja főzés, sörözés vár rám (Gergővel és Janival). A legidegesítőbb az volt, hogy az ütközésnek hála, a kezem le kellett tennem, mint már mondtam, szakadó eső volt, így a kesztyűm csurom víz lett. Továbbá, szintén az ütközésnek hála, a biciklim kormánya még jobban kilazult. (Tudni, kell róla, hogy néha rá kell húzni a csavarokra, mert különben hiába forgatja az ember a kormányt, a kerék nem fog elfordulni. Na, a hazaút kormány szempontjából érdekes volt...majd hnap meghúzom a csavarokat.)
Azt hinné az ember, hogy ezek után már nem történhet semmi rossz. Kicsit olyan, mint amikor megbüntetnek közterületen való alkohol fogyasztásért, majd a zsebedben a szabálysértési csekkel azt hiszed, hogy bármit megtehetsz, hiszen, már túl vagy a legrosszabb opción. Már Zuidnél jártam (innen már kb csak 1 km haza), amikor a csaj jön velem szembe, erre befordul balra, előttem keresztbe. Sikerült elkerülni az ütközést, de itt már majdnem úgy voltam, hogy leszállok és gyalogolok. De mégis csak Hollandiában vagyunk, itt biztonságosabb biciklin ülni, mint gyalogolni. Tényleg, a biciklisnek több joga van, mint egy mezei gyalogosnak. Így maradtam a biciklin. Innen már kb sima volt az utam.
Tudom, hogy kicsit úgy hangzik, mit a közismert vicc, mikor bemondják a rádióba, hogy vigyázzanak, mert az autópályán egy őrül a forgalommal szemben megy, erre megszólal a bácsi, aki épp a ladáját vezet az autópályán, hogy mi az, hogy egy(???!), az összes szembejön. De higgyétek el, mindkétszer nekem volt elsőbbségem. Aki meg nem ismeri a kreszt, az ne üljön/járjon olyan járművel, ahol elvárt/ajánlott/kötelező a kresz alapvető ismerete.
