UK, Oxford; Netherlands, Amsterdam, Nijmegen

Sokat filóztam mi legyen a címe a postnak, asszem ez lesz a legtalálóbb. Szóval, végül hazamentem az ünnepekre négy hónap után. Elég negatívan álltam hozzá, nem volt túl sok kedvem se, de egész jó volt.

Valahol ott kezdődött, hogy hazarepültem, ahol elfoglalták a helyem, de se baj, ültem máshova...na mindegy már az utam sem volt olyan kellemetlen, mint egy átlagos repülőút. Végül, kis kerülővel Szekszárdra is eljutottam :)

23 az király volt, sédeztünk, ami nem csak azért volt király, mert mindenki ott volt (majdnem), hanem azért is, mert volt egy kis nosztalgia élményem. A másnap nehezen indult, végig olyan 4-5 óra elcsúszásban voltam. Mindenki ügyelt, csak anyukám volt otthon, de ezek ellenére igazán király volt. Vissza gondolva, talán az egyik legjobb karácsonyom az elmúlt pár évben. (Bár most eszembe jutott egy másik karácsony is, ami elég jóra sikerült, de az rég volt, talán igaz sem volt :)) Szóval a halászlét, ami az ebéd lett volna, olyan 4 óra környékére sikerült összehozni. A karácsonyfa állítás is egészségesen csúszott: féléjfélre kész lett, aztán jött az ajándékok csomagolása. Az egész elég retrós volt: klasszikus zene (Vivaldi), aztán volt bakelit lemezről lejátszott karácsonyi zenék, végül gazdálkodj okosan.

28án irány Pest. Voltam Trófeában is kajálni, nem is olyan drága, mármint simán megéri. Valamelyik este Csekával, Reniékkel, Petivel meg Orsival forralt boroztam. A 31 kicsit sűrű lett: délben Márkkal kaja, délután Rita, késő délután Gáborral és Zsófival találkoztam, aztán mentem Zsolthoz bulizni, majd Schönherz. Rájöttem, hogy most mindenki Zsófival jár, úgy látszik, most ez a menő. Nem csoda, a Zsófik jó fejek :) A szilveszteri buliról annyit, hogy...inkább hagyjuk :)

Szóval tényleg jó volt, otthon lenni. Majdnem azt mondanám, hogy honvágyam is volt, de inkább maradjuk az eredeti megfogalmazásnál: megérte hazamenni. Sajnos, csak majdnem mindenkivel találkoztam, akivel szerettem volna, de hát ez van, mindent nem lehet...