Hosszú élménybeszámolót terveztem, de mindig elmegy a kedvem attól, hogy sokat írjak. Élég ütős volt. Törökország nagyon király, mindenképp érdemes egyszer elmenni. Már az megalapozta a dolgot, hogy késett a gép, és ezért ráértünk a Schipolon körbejárni Gergővel. Voltunk mindenhol, ahol lehetett (könyvtár, múzeum, panoráma terasz, elvben még a tv-ben is benne leszünk). Aztán kijutottunk, Balázsékat is elértük, a szállás is meglett. Mindenféle kaját kipróbáltunk, de tényleg, az összes török nevezetes kaját, és még a gyomrunkat sem rontottuk el. Voltunk mecsetekben, bazárokban, piacon, palotákban. Láttuk többek között Mózes Vörös-tengeres botját is :) Na, persze a lényeg az volt, hogy végre találkoztunk Lilivel és Balázzsal.
Ami nem kihagyható, hogy minden este tabláztunk és pipáztunk! Vettem is egy sajátot. Mármint tablát, nem pipát, abból már van kettő. Lili-féle beszámoló itt olvasható. (Lényegesen részletesebb, ajánlom :))
A hazaút nem volt sima. A törökök hülyék. Hoztam haza pár sörös dobozt. Bazz, mindenhol megállítottak, végül fel is írták az adataim. A csomag feladás sem ment könnyen. A vízumot ellenőrző csaj nem értette, hogy nekünk miért nem kell vízum Hollandiába. Nekem haza kellett jönnöm Mo-ra. Volt Amsban másfél órám átszállni, hát erre pár török nem jött ki időben a reptérre, ezért megvárjuk őket. Egy óra késéssel indultunk, amin valamennyit behoztak. Sebaj, feltaláltam magam: Megkértem a légiutas-kísérőket, hogy én legyek az első, aki leszáll a gépről. 13:50kor értünk be a reptérre, én végig sprinteltem a schipolon, 14:00ás kapunyitásra odaértem úgy, hogy volt még egy sorban állós biztonsági ellenőrzés is.
