Reggel nagyon korán volt az óra. Lesz beadandó, nem baj legalább lesz mit csinálni. Az albán sráccal leszek egy csapatban. Van kb 2.5 hetem az első beadandóig.
Óra után kitaláltam, hogy futni fogok, csak előtte elintéztem a fényképet a diákomhoz. Nem volt triviális, csak digitális formában jó, ezért kellett keresnem egy embert, aki bescanneli stb. Aztán vettem egy posztert, mert a suliban volt posztervásár.
Hazaérve el kezdett szakadni az eső. Hurrá, olvastam, kajáltam, boltba mentem, mikor végre elállt. Ekkor jöttem rá, hogy nincs is hideg, így mehetek futni. Kicsit szemerkélt, de nem volt vészes. Kimentem az erdőbe, ami itt van a közelben. Rohadt jó volt, random futottam, kb 10 perc után gőzöm sem volt, hogy hol vagyok, sehol senki, csak erdő, rétek, patakok, tavak és néha szakadó, néha csak szemerkélő eső. Nagyon jó érzés, mikor tényleg esélytelennek érzed, hogy merre kéne menni. Néha volt is wrong turn érzésem kicsit. Aztán persze hazataláltam. Remélem nem leszek beteg.
