Most már kb mindenki megnyugodott, visszaértem Hollandiába. Még élek. De azért csak az olvassa el, aki után nem fog azzal jönni, hogy így felelőtlenség meg úgy :)
Csütörtökön felkeltem, nem volt egyszerű. Elég fáradt voltam, aztán összeszedtem magam meg elsősorban a cuccom, ami kellett Svájcba, majd dél körül mentem Gergőhöz. Megérkeztem dumáltunk, pipáztunk, temérdek sörösüveget visszaváltottunk, majd főztünk egy rögtönzött "mustáros-tejfölös-fehérboros csirkét rizzsel". Tök jó lett. Aztán estefelé kiültünk egy közeli parkszerűségbe sörözni. Reggel szintén korán kellett kelni, éjjel meg későn feküdtünk, szóval kb 3 órát aludhattam. Mindegy már megszoktam, hogy a repcsin jókat alszom.
Pénteken vettem egy üveg bacardit, hogy meglegyen a hétvége jó hangulata, igazából a vendéglátásért vittem cserébe, asszem két üveget is megért volna. Genfben egyből a Balázs munkahelyéhez mentem, mert úgy volt, hogy ad majd biciklit. Kicsit elhúzódott egy meetingje, addig söröztem, meg ebédeltem. Természetesen májkrémes kenyeret, mi mást :) Aztán délben ő is végzett. Kaptam biciklit, majd nekivágtam Genfnek. Nem volt semmi konkrét cél, így a vége városnézés, Jet d'Eau-nál láb vízbelógatás lett. Hazafelé, mármint a Balázshoz hazafelé, találtam a térképen egy erdei, folyóparti utat. Gondoltam inkább azon megyek, mint a kocsik között. Megjegyezném, nagyon furcsa volt olyan helyen biciklizni, ahol nincs mindenhol bicikliút és nincs mindig elsőbbségem. Sokszor nem is vágtam, hogy akkor, most menjek be a kocsik közé vagy hogyan legyen. Hamar meg lehet szokni az ilyen jó dolgokat. Visszatérve a hazaúthoz. Nem számoltam azzal, hogy már nem Hollandiában vagyok, így ami sík útnak tűnik a térképen - ugyebár ott minden út annak tűnik -, az nem biztos, hogy tényleg az, ellentétben Hollandiával. Keményen megszenvedtem, mert volt pár lépcső, ahol cipelni kellett a biciklit. Aztán a végén az út csak egyre szűkült és szűkült. Végül megkérdeztem egy srácot, hogy szerinte át tudok-e menni biciklivel. A válasz az volt, hogy lehetséges, de sok helyen cipelni kell. Ekkor visszafordultam, és egy leágazónál, előbb tértem vissza a városba a tervezetnél. Itt kitaláltam, hogy menni fog térkép nélkül is, odatalálni. Majdnem sikerült :) Aztán kicsit vártam Balázsra, megjött lecuccoltunk. Indultunk via ferrata-zni. Már az eleje érdekesen indult, mert eszembe jutott, hogy mindenkin volt mindig bukósisak. Mikor ezt nehezményeztem, azt a választ kaptam, hogy ha leesnék, akkor úgyis menteni kell és a bukósisak semmit se segítene, ne ess! Így is tettem, nem estem le:) Kellett egy kis idő mire feloldódtam, kb mikorra felértünk :D Minden estre nagyon tetszett, eszméletlen jó élmény, jó érzés felmenni, még akkor is, ha annyira nem is nagy kihívás. Legközelebb azért szívesebben tolnám valami rendesebb cipőben és bukóval :) Este iszogattunk, aztán betekertünk Genf központjába, ahol Balázs munkatársaival söröztünk, majd kb 3000 forintos meki következett.
Szombaton próbáltunk időben kelni, terv az annyi volt, hogy valamit csinálunk, de előtte bevásárolunk. Igazából egy hegyre fel és a szikláról ugrálás között lehetett választani. Kicsit hezitáltunk, mert nem tudtuk pontosan hova kell menni. Végül a szikláról ugrálás nyert. Megérkeztünk egy kis faluba, ahol eszméletlen jó versenyt toltak: kajak, futás, bicikli fel a hegyre, majd ejtőernyővel vissza a faluba. Ki kéne próbálni az ejtőernyőzést is... Végül nem könnyen megtaláltuk az erdei ösvényt, aztán le is értünk a partra. találtunk is egy olyan 2-3 méteres sziklát, ahonnan lehet ugrani, ekkor még azt hittük ez a legnagyobb. Lecuccoltunk, kicsit bementünk vízbe, hogy szokjuk a hőmérsékletet. Olyan 20on pár fok lehetett a víz meg 15 körül. Élmény volt. Aztán mentünk ugrálni, szerencsére egyből rájöttünk, hogy van egy 6 méter körüli is. Az már jobb volt, leírhatatlanul jó érzés :) Persze nem voltunk egyedül, ez ilyen felkapott sziklaugró hely, így hamar kiderül, hogy kicsit tovább kell menni, ahol van egy kb 8+ méteres, majd még tovább van egy kb 10+ méteres hely is. Miután láttunk pár embert leugrani, akik túl élték, mi is kipróbáltuk, iszonyat jó volt :) A 10+ost nem mertem bevállalni, ott kicsit neccesebbek voltak a sziklák, Balázs bevállalta, simán ment minden. Még ugráltunk, fürödtünk, majd elindultunk vissza a faluba. Estére rachletet készítettünk, eddig a sonkás krumplisat toltam. Most rájöttem, hogy lehet tuningolni hagymával, tojással, zöldségekkel. Így sokkal jobb volt, tuti veszek egy rachlet sütőt. Aztán ittunk meg dumáltunk, filmeztünk és persze worms-öztünk a régi szép idők emlékére...:)
Vasárnap jött a túra, 12-1re odaértünk, megreggeliztünk, majd elindultunk felfelé. Nem csalódtam, három hónap, heti 3-4szeri 6-8 kilóméter futás meghozta az eredményét, egész jól bírtam. Az egyetlen gond a cipőmmel volt, ami teljesen kidörzsölte a sarkam, hólyagosra. Mindegy, próbáltam nem rágondolni, meg úgy voltam vele, hogy most vagyok a Mont Blanc-on. Nagyon szép volt a táj, meg az út is. Aztán kisebb nehézségekkel és kerülővel megtaláltuk azt az ösvényt is, amiről le lehet mászni a gleccserre. Olyan 200 métert kellet lefele menni hol vaslétrán, hol traverzolva. Elsőre kicsit para volt, mert nem volt semmi biztosítás. Nem célszerű arra gondolni, mi történik, ha az ember leesik. Amúgy valószínű semmi sem történik, mert akkor már mindegy. A gleccseren jégkristályok után kutattunk, eredménytelenül. Majd jobbnak láttuk, elindulni, mert jöttek a felhők. Nem örültem volna, ha esőben a vizes fém létrákon kell felmászni. Végül felértünk a vihar előtt, le már csak csepergő, majd szakadó esőben sikerült menni. Nem volt annyira jó, mert a cipőm nem túrázásra lett kitalálva, ezért kicsit csúszkáltam a köveken néha, a bokámat meg semmi sem fogta. A túr kb 2:20nak volt hirdetve, felfelé 1:40 alatt tettük meg, lefelé 1:03 volt. A túra után, Chamonixban ettünk egy hamburgert, az valami isteni volt. Utoljára tavaly Horvátban ettem ilyen finom hamburgert. Este a szokásos iszogatás, dumálás, worms-özés ment.
Hétfőn haza, azaz reggel reptér, Amsterdam, Nijmegen, Lent. Vicces volt a reptéren, mert ahogy beértem a biztonsági ellenőrzésen, közölték, hogy utolsó felszólítás az amszterdami járatra. De azért sikerült elérni.
Az biztos, hogy ez a hétvége erősen ott van a legjobb hétvégék között. Mindegyik napra jutott valami hihetetlenül király élmény párosítva némi veszéllyel, adrenalin fokozóval :) Köszönet érte Balázsnak.
