Végre volt egy kis időm pihenni. Pénteken 6 körül volt annyi dolgom, hogy elmenjek egy német sráccal 50 kmre délre a minibuszért, amit béreltünk, hogy azt hazahozzam. Végül kiderült, hogy a holland srác, akit kaptunk, mint segítő is jön, és ő vissza tudja vezetni a kocsit, mert én Lentre akartam visszajönni. A minibuszt meg az egyetemhez kellett vinni. Amúgy a srác elég hasznos volt, ez volt kb a 10. versenye, szóval tudott elég sok dolgot, meg részben ismerte is az útvonalat.
A versenyről: 25en futunk 170 km-t. Mindenkinek megvan a maga szakasza. Az enyém az utolsó pillanatban módosult. Minden szakaszon fut valaki, és egy másik versenyző kíséri biciklivel. A verseny három szakaszra van osztva: éjjeli szakasz: éjféltől reggelig; reggeli szakasz: reggeltől délig, ebben voltam én az első futó; délutáni szakasz: déltől délutánig. A Egy ilyen kis szakasznak pont elég a minibusz, így egy ilyen szakaszt az végig kísértem a minibusszal, amit végül végig a holland srác vezetett. Hogy a minibusszal ne kelljen kapkodni, ezért párokat alkottunk, így pl az én indulópontomtól nem a következő ponthoz kellett a busznak menni, hanem az azutánihoz, ahonnan újabb két ember fog futni és biciklizni. Nekem a párom Laura volt.
Szóval hajnali 3:30kor indultunk Lentről az egyetemhez, majd ott buszra szálltunk, ilyen hivatalos buszra, ami elvitt a mi, reggeli csapatunk kezdőpontjához. Itt két óra unalmas várakozás után végre elindulhattam. Sajnos fogalmunk nem volt, mikor indultam, mennyi az idő, mennyi km van még vissza. Mikor megláttam az egyeltem 1km-es jelzést, kajak nem hittem el, mert úgy számoltam, hogy csak olyan 8 km-nél tartok. Egy óra 25 percem volt lefutni, mert minden szakasznak volt egy időlimitje. Végül 11.7 átlagsebességgel, 53 perc alatt futottam le a 10 kilométert. Sztem egész jó, kicsit lehettem volna gyorsabb is. Főleg, ha tudom, mikor hol járunk, akkor jobban be tudom osztani az energiám. Miután mi lefutottuk Laurával, meggyőztem, hogy ünnepeljük meg egy korty pálinkával, amihez végül még páran csatlakoztak:) A holland srác egész jó fej volt, mert a szülei a közelben laktak és megvendégeltek minket. Amíg két emberke futott és biciklizett felváltva, addig volt időnk erre is. Aztán elérkeztünk a minicsapatunk utolsó szakaszához. Nem irigyeltem a többieket, mert nekem még viszonylag korán kellett futni olyan 8 körül, de később eszméletlen meleg volt. Itt fel tudtunk szállni egy hivatalos buszra, ami egyből a végcélhoz vitt. A szállásunk annyi volt, hogy a sportcsarnok földjén aludhatunk. Megérkeztem, elővettem a hálózsákot és aludtam egy pár órát. Nagyon kellett, így futás + egész nap + 2,5 óra alvás után. Aztán zuhany, majd ingyen masszás következett a lábaimnak. Közben a többiek is megérkeztem, és már csak Mattiara vártunk, ő volt az utolsó futónk. Végül mindenki beért, ekkor elmentünk vacsorázni, meg pár sört venni az estére. Majd olyan 10 körül kezdődött a buli.
Nem véletlenül mondják, hogy Hollandia legnagyobb diákbulija. Kb olyan volt, mint nálunk egy fesztivál, csak egy napos. Volt kb 7-9 színpad dj-kel, előadókkal. Mi többnyire kettő között mozogtunk. Az egész campus hatalmas, szóval a buli szabad levegőn volt, iszonyúan sok emberrel. Az egyik legviccesebb, hogy van egy tó a campuson, aminek a közepéből egy templom torony áll ki. Szóval a buliba ittunk pár sört, meg aztán előkerült a pálinkám is (vittem egy fél üveget). Életem egyik legjobb bulija volt, tök jó zenével, tök jó társasággal. Páran átjöttek Nijmegenből csak a buli kedvéért.
Ehhez kapcsolódik az egyik érdekes dolog. Egyszer csak odajött hozzám egy csaj, és azt kérdezte, hogy nem utaztam-e haza húsvétra. Először visszakérdeztem, hogy jól hallottam-e. Aztán kiderül, hogy azért nem 100 km arrébb lévő csaj volt, hanem itt lakik Nijmegenben, még konkrétan nem találkoztunk, de párszor már látott bulikban, és egy géppel mentünk haza húsvétkor, vagyis ő csak turistáskodni ment.
Aztán körvonalazódott, hogy lehet, hogy én fogom vezetni a minibuszt hazafelé és hogy felkeltenek minket reggel 8 körül. Ezért 3kor úgy döntöttem, hogy jobb lesz, ha elmegyek aludni, mert egy 5 órát illene aludni, ha vezetek. Pedig maradtam volna nagyon, nagyon jó buli volt.
Reggel már nem volt kérdés, hogy én vezetek. Amúgy örültem neki, mert nem akartam vonatozni, hazafelé. Így biztos volt a helyem a minibuszban. Háromszor fulladtam le, kétszer rögtön az elején, egyszer később. Nem könnyű ilyennel elindulni, főleg, hogy bérelt, azaz a kuplung nem volt a legjobb állapotban:) Mindegy aztán belejöttem, hogy nem kocsiszinten kell neki gázt adni, hanem jobban. Amúgy a hazaút sima volt, csak attól parrantok, hogy lehet kapunk büntetést, mert hazafelé az autópályán a holland srác kocsiját követve jöttünk haza. Aztán nem nagyon csekkoltam, hogy van-e sebességkorlátozás valahol.
Hazaérve még várt rá egy fuvar. Mivel éjjel biciklivel mentünk a sportcsarnokhoz, ezért azokért még el kellett menni. Elmentünk hát értük. Beraktunk vagy 5-6 biciklit a minibuszba - nem volt egyszerű. Aztán hazajöttünk. Ezután mondta, hogy nincs kedvem többet vezetni, mert már így is eleget vezettem, fáradt vagyok. Valaki más vigye vissza a minibuszt. Jobb is, hogy nem vállaltam, mert a srác, aki kísérte volna a minibuszt, kitalálta, hogy inkább alszik, és szarik mindenre. Így a srác, aki elvitte kénytelen volt egy biciklit is berakni, majd vonat + biciklivel hazajönni. A bérlőhely 50 kilométerre volt, autópályán.
A nap további részében szenvedtem, este pedig aludtam:)
Ezt futottam! Annyi, hogy A-ból indulva a B-be a csatorna mentén, a keleti oldalán futottam. Meg a C-D között az erdőben mentem.
Szóval a verseny nagyon jó volt, a hangulat végig tök jó volt. A buli az pedig az egyik legjobb bulim volt,a mióta kint vagyok.
