Szóval, ma megint későn keltem, olyan 10:15re beértem a suliba, mivel a terembe, ahol dogozom nem volt senki, ezért semmi motivációm nem volt, hogy dolgozzak, így leginkább Gergővel beszélgettem fél1ig, amikor is úgy döntöttem lelépek. Igazából a srác, akihez be vagyok osztva, tegnap azt mondta, hogy see you tomorrow én csak annyit, hogy bye, szóval nem annyira nagy probléma, hogy nem tudja, hogy bent voltam.

Végül 1:45kor megvolt az első órám, ami miatt nem tetszett, pont amiatt tetszett :) A tanár folyton kérdezgetett, hogy  ez-meg-az, ilyen alap matematikai cuccokat kellett elmagyaráznom angolul, de nem volt nagy ügy, aztán volt, hogy nekem kellett egy feladatot megoldanom, mármint elmondani a megoldást. Tetszett, mert a magyar órákat már nagyon untam tavaly, meg azelőtt meg azelőtt, szóval most kénytelen voltam odafigyelni, mert mikor kérdeztek tudnom kellett válaszolni. Meg is van az első házi, jövő hétre kell írnom egy 3 oldalas papírt, valami cikkből, a vicces, hogy a cikk akár lehet 3-4 oldalas is, vagy akár 45 oldalas. Ha utóbbit választom, év végére simán írok egy 20 oldalas összefoglalót.

Ivás:
Ha valakit csak ez érdekel, akkor most figyeljen: Szóval hazaérve Etienne közölte, hogy a szokásos kedd esti pickens előtt lesz egy vacsora, amire én is csatlakozhatok, természetesen benne voltam. A szokásos szituáció volt, az emberek felét ismertem a másik felét nem, megint nagyon sok emberrel megismerkedtem, meg akiket eddig ismertem azokkal sokat dumáltam. A végén játszottunk egy ilyen ivós játékot, egyszer talán kipróbáljuk Mo-n is, elég vicces. Talán valamikor, ha majd emlékszem a részletekre leírom, most nincs kedvem. Szóval az estét a pickens-be folytattuk, ahol megint csak nagyon sok ismerős ember volt, jó érzés, csak köszöngetni és beszélgetni, ahelyett, hogy bemutatkozni kéne. Végül olyan 2:30kor úgy döntöttem, hogy megkeresem Etienne-t, hát szegény kicsit részeg volt, szóval jobbnak láttam, ha hazakísérem, mondtam a többieknek, hogy megyek segítek neki. Érdekes út volt, még soha nem navigáltam részeg embert angolul (ja történethez tartozik, hogy Etienne vett két üveg vodkát az estére). Szegény többször próbálta feladni, de mindig meggyőztem, hogy közel vagyunk, menjünk tovább, ez kb félútnál se történt :) Végül az utolsó 2-300 métert feladta, akkor meggyőztem, hogy most már annyira közel vagyunk, hogy simán hazatoljuk a bringákat. Szóval a végén csak azt hallottam, hogy mennyire király vagyok, meg hogy mennyire köszi, én csak annyit mondtam, hogy minden oké, én átérzem a helyzetet, hagytam már el a cuccaim hasonló helyzetben, és majd lesz alkalma viszonozni:)

Szóval a buli nagyon tetszett, kedvesek az emberek, és jó fejek. Az amerikaiakat annyira nem kedvelem, félek tőlük, mert ők értik a legkevésbé, amit mondok, de most pl találkoztam egy sráccal, aki tök jó fej volt, meg egy amerikai csajjal másodszorra. Páran még mindig csodálkoznak, hogy hogy hogy nem láttak eddig, sebaj, ez legalább egy jó beszédtéma :P